Szokásos napi rutin: délutáni kelés, kevés evés, tv, talán fürdés, erőssen évszakfüggvény. Közben a szabad gondolat félóra, ami persze nyilván több, de általában semmi értelmes, mindent megöl az éjszakai műszak, ami ebben az esetben nem metafóra, vagy hasonlat. Látványpék vagyok egy alagútban, ami hatkor nyit és hatkor zár, vendégek nem járnak, csak én meg a gép. Most hogy így itt ülök, arra gondolok, hogy biztosan valami gnóm lehetek, egy torzszülött törpe, egy olyan amit csak éjszaka lehet foglalkoztani. Ez az én esélyeim egyenlőssége. Ez, és a képességem a helytelen nyelvtanra.
- Megyek már! - mondom most.
